Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

GTA IV Episodes from Liberty City

2011.07.29

Csordogáljunk lassan egy szegecselt bőrkabátban a sugárúton, bandába rendeződve, feszítve egy chopper nyergében. Vagy ha az éjszakai élet krémjének mohó habzsolására törekszünk, minden családi tisztességre fittyet hányva, tánc közben felizguló könnyűvérű nőcskék kereszttűzében, egy klub emeletén pezsgőt locsolva a tömegre, kokaint szívva a mellékhelységben, akkor azt Liberty City életképei decens módon visszaadják.

 


Eladott példányszámok tekintetében, és annak tudatában, hogy a világ egyik legjelentősebb független játékfejlesztője, a Rockstar Games mérhetetlen bankókötegei felett hipermodern irodában elképesztő biztonságban érezheti magát, nem kérdéses. Ritka az olyan csapat, amely nem szorul szűkös határidők közé, mert ő diktál, a kiadók és egész elektronikai szuperhatalmak (MS, Sony) lesik minden óhajukat, hogy csak egy szeletet hasítsanak ki a Rockstar rózsaszín tortájából, abban a botor hitben élve, hogy netán egy apró exkluzivitást élvezzenek. A GTA4 sikere már ép ésszel fel nem fogható, a redmondi informatikai mágnás jó érzékkel happolta el az akkoriban a PS3 debütjének hatását még nem kiheverő japánok elől az ideiglenes elsőséget, és a letölthető tartalmak feletti hatalom gyakorlását.

 


Ha már letölthető tartalom, idén már kettő is napvilágot látott az Xbox Live rendszerében, majd gondolva a megrögzött polcmániásokra, az Episodes from Liberty City dobozos gyűjteményként, alapjáték megléte nélkül kerülhet fel vitrinünk bútortisztítótól makulátlan szegmensébe. A lemez behelyezése után, a kötelező logók lefutásának megtekintésén átlépve, a játék fel is ajánlja rögvest, hogy melyik DLC-t részesítjük előnyben az első indításnál, és ezt minden berakásnál megismétli, így akár párhuzamosan is nekivághatunk a fejenként tíz órás, a szájban markánsan olvadó epizódokba. Nem árt tisztázni, hogy a bővítmények semmilyen módon nem befolyásolják az alapjátékot, nem adják hozzá az új fegyvereket, járműveket, ezek birtokba vétele az aktuális DLC kiváltsága.

 


 

The Lost and Damned


Johnny „The Jew” Klebitzt nem fogjuk szeretni. Goromba, ügyeletes rosszfiú, tagja egy maffiaként üzemelő motoros bandának, a The Lostnak. Mit tagja, alelnöke és

Szenzációs OST
A The Lost and Damned hard rockot játszó rádiója után a The Ballad of Gay Tonyban olyan előadók slágerei szólnak a szórakozóhelyek hangfalaiból, illetve a Vice City FM-ből, mint - kedvenceinket említve - Eric Prydz: Pjanno, Patrick Cowley: Menergy, Miike Snow: Animal, Booty Luv: Boogie 2Night, Busta Ryhmes, Roxette és még sokan mások.

ideiglenes vezére, míg a górét, Billyt, hmm… rehabilitálták. Csakhogy egyszer borul a Billy és szabadul, érthető, hogy a kényszerpihenőn lévő öreg motoros vissza akarja szerezni renoméját a bandában. Itt kezdődik a sztori vonala, orrok törnek kiskocsmák mélyén, ellentétek feszülnek egymásnak, érthető, hogy Johnny nem akar újra háttérbe szorulni, s a drogügyletek lebonyolításában sem akar másodhegedűs lenni. Ez van Billy, hibáztál egyszer, leültettek – ne akarj újra hősködni, mert megütheted magad, jó kezekben van nálunk az üzlet. Mint minden The Lost tag, mi sem fogunk morális kérdésekben békés elrendezést gyakorolni, a város nagykutyái is felismerték rögtönítélő képességeinket, cserébe szabadon róhatjuk az utcákat területeinken belül. Persze egy hatalmi harc sose jön jókor, a széthúzás csak rosszra vezet, az ellentéteket pedig jobb elrendezni, mint kényszerűen elviselni egymást. Johnny egy faragatlan figura, amíg Nico csak egy szerencsétlen csillagzat alatt született, helyét a nagyvárosban kereső pénzhajhász, addig mostani főhősünk egy nyíltan gerinctelen, agresszív, hatalomra éhes keménylegény, legkevésbé sem a kedvencünk.

 


Az erőteljesebb elbeszélés hiánya miatt a The Lost and Damned ugyan alapvető küldetéseket tár elénk, történeti szempontból a súlyos érvelésekből, legkevésbé sem csipázandó mellékszereplők közti párbeszédekből leszűrhető történet csupán az üzlet felvirágoztatásáért folyó hatalmi harcot helyezik kizárólagos előtérbe. Sehol egy igazán humoros illető, van ugyan egy barátnőnk, Ashley, de vele korántsem szoros kapcsolat ápolunk (értsd: csak dugni járunk hozzá, vagy veszekedni, de legalább ő reménytelenül szerelmes belénk), a karakterek hátterének kidolgozására kevés idő jutott, ahogyan a történeten sem látunk olyasfajta terjengősséget, mint az alapjátéknál, ámbár a párbeszédek még mindig ütnek. Sorsunk össze is fonódik Nicóéval, néhány korábban látott missziót más szemszögből élhetünk át újra, vállvetve harcolhatunk a szerbbel, ám összességében kevésbé elegánsabb módszereket alkalmazunk, vagy maga a játék vár el tőlünk több vérontást, mint korábban.

 


Mivel félig-meddig bandavezér volna főhősünk, barátaink így már a kezdetek óta adottak, persze egy-egy küldetésbeli gálánsnak nem mondható gesztus után telefonunk névjegyzékében így is fogunk újabb kapcsolatokra szert tenni. Így ha netán egy kis billiárdra vagy léghokira vágynánk, elő egy marcona, fonott szakállas számát, és mehet a dorbézolás. Van viszont a játéknak egy nagy újítása, nevezetesen a csapatalapú harc bevezetése Liberty utcáiba. A magányos problémamegoldásnak vége, a bandatagok nem hagyják egymást cserben, ott vannak a tűz közelében, ha meg nem, akkor hívjunk erősítést. Minden tag, aki életben marad egy ilyen csetepaté után, tapasztaltabb lesz, ez növeli maximális egészségüket és harcban való jártasságukat. Persze, ha elhullik egy, lesz helyette egy zöldfülű, de inkább megvédjük a vén rókákat, mert a The Lost and Damned lövöldözései olyannyira nagyívűek, hogy oda elkélnek a sebhelyes arcok, ha némileg könnyebben akarjuk azokat átvészelni.

 


Nők, pénz, paripa, fegyver – mily csodálatos összetevői a diadalnak. S a paripa jelen esetben egy motorkerékpárt jelent. Az originál GTA4-ben a kétkerekűek szerelmesei némileg hátrányt élveztek, noha nem a választék terén, hanem az irányításuk sutaságát nézve. Lévén Johnny krónikája szorosan összefonódik a motorizáltsággal, így e szempontból jelentősebb játékmechanikai javulásnak lehetünk csodálói. Nem is olyan könnyen lehet egy koccanásnál lerepülni a nyeregből, ehhez már tőgázzal kell frontálisan ütközni, az ellenkorrigálások alkalmazása simább, a vezetés könnyedebb, sőt egy mellénk furakodott ellenlábast egy jól irányzott sallerral le is tudjuk csapni. Legyünk gyorsak és fürgék, szokjunk bele, aztán azon vesszük észre magunkat, hogy egyre kevesebbet fogunk önkéntelenül normál autót eltulajdonítani.

 


Mi minden új fegyver férhet el egy bőrkabátban? Például egy lefűrészelt csövű shotgun, nincs felesleges kérdezés, jól megfér a kabátbelsőben, előkapod és az ellenfél messzire repül. S ha már sörétes, akkor itt az assault shotgun is, nincs hosszúra nyúlt tűzgyorsaság, szó szerint minden közelben tartózkodót egy hanyag félkörös analóg karos mozdulattal darabokra szed. A különféle gránátok és csőbombák a nagyobb durr szellemében az aktuális fél kerületet képesek megrengetni, szintúgy mint a gránátvető, egy-egy jármű gyors kiiktatása ezzel játszi könnyedségű. A The Lost and Damned tűzharcai inkább emlékeztetnek egy eldurvult tűzijátékra, mintsem egy osonósabb, egyszemélyes sunnyogásra. Kudarc esetén pedig nem kell mindent előröl kezdenünk, elég a legutóbbi mentési ponttól újra próbálkoznunk.
 

Frissült a Social Club is
Az új DLC érkeztével a Rockstar közösségi portálja is alapos renováláson esett át. A „Games” fülre kattintva megtalálhatjuk a Social Clubbot támogató játékok listáját, érdekesség, hogy a Max Payne 3, a Red Dead Redemption és az Agent is fel van sorolva, tehát ezek a készülő fejlesztések is masszív online lehetőségekkel bírnak majd. A kezelőfelület átláthatósága mellett a Base Jumping Leaderboardsban tarthatjuk számon a bázisugrásaink eredményeit, a barátainkét is, így lehet velük versenyezni a multi kilenc, e célú kihívásában. A Mission Replay Leaderboardsba kerülnek fel a legjobb eredményt elérő játékosok egy-egy küldetésre bontva. Emellett részletes, a játékban is megtalálható statisztika kerül fel az oldalra, számon tartva az achivementeket is. Végül a multiplayer dicsőségtabella új, átláthatóbb köntöse zárja a listát.



 


Talán nem kapott el annyira a szelíd motorosok életérzés, mégis jót derültem néhány tisztességesen beütő poénon, nem kérdés, az átvezetők megrendezettsége példaértékű. Kíváncsi vagy egy nudista hajlamokkal megáldott politikus szőrös hímvesszőjére? Legalább az illető meg is indokolja, hogy mit nem csíp a társadalomban. A fő történet még csak egy szelet, ami ránk vár Johnny bőrébe bújva, 25 bandaháború megvívását kell lebonyolítanunk a területeink határain belül és kívül, hasonlóan a San Andreas gettó-perpatvaraihoz, aztán egy tucat motorversenyben kell elsőként célba érnünk, közben mehet a nyeregből való ökölcsapkodás. Extrém külsejű chopperek ellopását is vállalhatjuk jól fizető megbízó számára, 50 eldugott sirályt kutathatunk fel, egy új Stand Up Comedy előadást is végigröhöghetünk, meg a helyi tévécsatorna is új adásokat gyártott.

 


A GTA4 multija is megérett némi újragondolásra, a motorok és új fegyverek kipróbálása ugye adja magát online vizeken is. Előbbieket lehet sima versenyekkel elérni, vagy olyan, küldetésalapú meccsekkel, ahol egy motoros van egy helikopteres ellen, aki megpróbálja a földön száguldozót minél hamarabb kicsinálni, mielőtt az túl messzire jutna. A Lone Wolf Bikerben minden motoros egymás ellen van, és ugye a riválisok kiiktatása a fő célkitűzés. A Witness Protection annyiban módosult, hogy a páncélos furgonban az őrszobára kísért tanú likvidálását immáron motorral is lehet végezni, ami rugalmasabb, mint korábban.

 


Látvány terén annyi módosulás érte a játékot, hogy az ún. grain filtert adták hozzá a fejlesztők, ami némileg sötétebb, szürkébb képpel segíti elő az erőszakosabb témát. Ez szerencsére ki is kapcsolható, mivel az éjszakák és a ködösebb napok annyira depressziós hangulatot teremtenek, hogy sok esetben hunyorognunk kellett. Az új rádióadók főleg a vadabb rockzene kedvelőinek nyújthatnak élvezetet, én személy szerint megmaradtam a megszokott, populárisabb adóknál. Nem éreztem, hogy a Rockstar letért volna az ösvényről a The Lost and Damnedben, a bőrkabátos verőlegény-életérzésűeknek kétségkívül meghozza a hatását a motoros életmód Liberty City-s kivetülésével.

 


 

The Ballad of Gay Tony


Ha viszont Johnny kalandja nem okozott annyira felhőtlen élményeket, akkor majd Meleg Antal balladája minden bizonnyal azt fog. Mert ki ne akarna pénzt, csillogást, hajnalig tivornyázást egy jó nevű night clubban, közben némi feles legördítése után táncolni egy ránk akaszkodó, parfümtől illatozó, formás leányzóval, miközben a

GTA anime
A marketinghadjárat eszközéül a fejlesztők egy rövid kis anime-ot is közzétettek az interneten, amely a Robot rágógumi hercegnő kalandjait meséli el. A rajzfilm itt tekinthető meg: http://bit.ly/3JjT5o
 

csehó előtt a luxuskocsink parkol. A modern klubzenék bömbölnek a hangfalakról, minden tagunk érzi a ritmust, a fények villognak, a lány a szemünkbe néz, de nem rontjuk el a lépéseket. Olyan meleg lett hirtelen, a fruska a hátsóját az ágyékunkhoz dörzsöli, majd kézen fogva a mellékhelység felé invitál. Bevágódunk a WC-fülkébe, némi kokaint szippantunk fel, megtöröljük orrunkat, de közben a csaj a nyelvét már a torkunkig ledugta. Nem is habozunk sokáig… De az itt leírtak csupán egy választható rész arra, hogy mivel üssük el az időt Liberty City éjszakájában, ahol minden megtörténhet.

 


Pedig nem innen indultál. Luis Lopez néven anyakönyveztek, egy szegény, latin-amerikai család gyermekeként. Apád már nincs köztetek, minden, amit köszönhetsz, szeretett édesanyádnak köszönheted, aki óvott, vigyázott attól, amit egy nem tősgyökeres jenki kénytelen elszenvedni a nagyvárosban. Hátrányos helyzetből indultál, de mára már nem kell nélkülöznöd. Perfekt módon élsz egy tágas apartmanban, mindened megvan, ami szükséges, műszaki cikkek, pofás bútorok, sznob göncök és csúcsverdák. Egy jól menő meleg üzletember –Tony Prince- személyes testőre, jobbkeze vagy, így már te is belekóstolhattál, milyen a felső tízezer könnyed pénzköltésének módja. De a csillogás nem vakított el, nem felejtetted el, hogy honnan jöttél, míg akiknek dolgozol, csak a jelenben élnek, Luis-ként nem hozol meggondolatlan döntéseket. Legfeljebb éjszaka, a zene ütemére, a rózsaszín ködbe burkolva…

 


A GTA 4 egyik leghangulatosabb, bankrablásos küldetését ugye mindenki ismeri? Feküdt ott a túszok között egy bátor alkat, aki fegyverrel próbált ellenszegülni, na, ő mellette lapult Luis is, aki okosan meghúzta magát. A bevezetés képei ezek, mint ahogy Tony is mondja, mindent elveszíthetünk, ha nem vigyázunk, ehhez pedig sokszor nem elég a gáláns megnyilvánulás, mikor az utcai lámpák fénye felkapcsol, a nap lemegy, a város vérkeringése mindennél jobban megindul. Tony a hetero és meleg szórakozóhelyek tulajdonosaként befolyásos ember, több, öltönye eleganciája mögé rejtőző bűnözővel tartja a kapcsolatot. Olykor a megbotránkoztató viselkedésformák kereszttüzében, tucatnyi nagy volumenű jellemekkel körülvéve, Luis-t is lejátsszák a színpadról. Mi mindig megmaradunk az ő szemükben a rongyokból jött kisfiúnak, s ha nem lennének módszereink törekvőek, aligha csurranna-cseppenne nekünk valami. A The Ballad of Gay Tony történéseinek tetemes hányada szólít minket a valós Manhattanről mintázott Algonquinba, azaz a belvárosba, ahol minden megtörténhet. Kezdetben elég sokat furikázzuk Tonyt egyik klubjából a másikba, s a nagy üzelmek megkötése közben mindig jelen leszünk, s ha a tárgyalás nem megbízónk szája íze szerint alakul, akkor fegyverekkel szerzünk magunknak érvényt. Mint pl. amikor a kínaiak nem éppen úgy vélekednek az amerikai üzletelésről, mint mi, akkor az egész rizszabáló felhozatalt nekünk kell a földbe döngölni.

 


Idővel teljes egészében Tony bizniszei körül forog majd a történet, de addig a saját háztájunkon is rendet kell tennünk. Nem vicc, de néhány kezdeti küldetést a saját mamánk fog adni. A szegény csöpp öregasszonynak igencsak meggyűlik a baja a védelmi-pénz beszedőkkel, akiknek – nem titok – talán csak a lakására fáj a foga. Így aztán vagy fizet, vagy a fiacskája eljön bunyózni a közeli ház pincéjében zajló ketrecharc bajnokságba. Három lepofozott izomagy után persze a fickó nem állja a szavát és nem akar leszállni a családunkról, így aztán lepofozzuk egyszer s mindenkorra. Megbízónk levesébe még a veszélyes és befolyásos őrült orosz maffiózó, Bulgarin is beleköp, később persze mi is a közelébe kerülünk, munkát ad, elsősorban az alapjátékban látottakhoz hasonló csipp-csupp kulizást. A tag mellesleg megrögzött hoki rajongó, eltökélt szándéka, hogy megveszi Liberty City jégkorongcsapatát, a Rampage-t. Szóval van léje rendesen, így olyan játékszerekkel látja el alkalmazottait (minket), mint a helikopter, amelyből mi is ejtőernyővel ugrunk egy ház tetejére, kilőjük az őröket, majd egy ártatlan embert dobunk ki az ablakon, nemes egyszerűséggel, netán onnan meglógva szintén az ernyővel egy teherkocsi platóján landolhatunk.
 

A prűdség nem ismert fogalom
Akár csupán a botrányok által generált hullámokért, akár a szabadabb világnézet kedvéért, mindenesetre tudatosan került a játékba a nemiség kendőzetlen megvalósítása. Az unalomig ismert korábbi Hot Caffe után a The Lost and Damnedben egy férfi pénisz premier plán látványa szította a kedélyeket, de a The Ballad of Gay Tony ennél is továbbmegy, igaz meg is gyűlt a bajuk a cenzorokkal. Egy átvezetőben például Luis szenvedélyes célzattal helyezi fel a mellékhelység mosdókagylójára aktuális partnerét, majd vadul szeretkezik vele. Egy másik cutscene-ben pedig egy hölgyet láthatunk, aki partnerének – vélhetőleg – orális kielégítése után a száját törölgeti. Leszögezném, hogy egyik jelenet sem öncélú, ismerni kell hozzá a szövegkörnyezetet, így jól illeszkedik a játék által felállított lila ködös képbe.



 


A legtutibb arc kétségkívül Yusuf Amir, egy milliomos arab sejk fia, egyenesen a közel-keletről tiszteli meg jelenlétével a metropoliszt. Kicsit megkattant az ürge, totál hülyét képes csinálni magából, mégis nagykanállal habzsolja az életet, és ugyanazzal a kanállal szórja is a pénzt elég rendesen. Unatkozik, bulizik, folyton a nők dekoltázsába dugja az arcát. Mivel szórakoztathatja magát az, akinek a pénz nem téma? Olyan nagystílű akciók kigondolása, mint egy komplett vonatszerelvény vagy katonai helikopter megfújása? Vagy, hogy övé legyen a legmagasabb felhőkarcoló? Igen, Luis pedig a pénzért szemrebbenés nélkül vállalja minden agyament megbízását a barátjának és elnézi hóbortjait. Uramisten, félelmetes átvezetők ezek! De megemlítendők még a régi ismerősök, Armando és Henrique is – akik egymást kiegészítve nyomják a süket dumát, némi testjátékot is belevonva.

 


A The Ballad of Gay Tony az utcákról felköltözik a levegőbe is néhány elég élvezetes helikopteres harc keretein belül, s akkor még a bázisugrást nem is említettem. Akiknek korábban nem jött be a repkedés, az most némileg csalódhat, hiszen, míg a The Lost and Damnedben a motorok irányítását érte némi polír, addig itt továbbra is elég nehézkes az ellenségek becélzása, egy rossz mozdulat és menthetetlenül zuhanni kezdünk. Ezekkel szöszöltem a legtovább mert egyszerre több harci gép ellen már eléggé patakzott rólam az izzadság. Géppisztolyok terén immáron elfelejthető a jól bevált MP5, az új sláger kérem szépen a P90, vagy a shotgun robbanólövedékekkel megtámogatva, mely így már járművek ellen is hatásos. Aztán ott a tapadó-bomba: rászerelve egy autóra, távolról aktiválva garantált a siker, rendőrök elől való menekülésnél meg már egyenesen elsődleges. Fegyverbeszerzés immáron történhet bármikor, felcsörgeted a csempész havert, találkoztok, ő a csomagtartóját felnyitja, Luis-nk pedig csemegéz. Ha viszont igazán durva ketyerére van szükség, akkor újra üdvözölhetjük köreinkben a tankot, igaz nem akkora, mint korábban - ez egy APC, de a fürge lövegtornya most is jóleső magabiztossággal tölt el bennünket az ötös szintű körözés közepette.

 


Igazi diszkópatkány szellemben, némi csajozással egybekötve lehetünk a táncparkett ördögei az erre szolgáló minijáték keretein belül. Amint megtetszik egy csábosan vonagló csaj, nosza szólítsuk le és kezdjük a lötyögést. Igazi ritmusjáték ez, mivel a zene ütemének megfelelően kell a két analóg karral vitézkednünk, majd a látványosabb kunsztokhoz már a két ravaszt is meg kell húznunk, ha a képernyőn erre utasítást látunk. Ahogy a kör folyamatosan telik meg, úgy válik a tánc egyre érzékibbé, míg a csaj partnerünk megfordul és hozzánk simul, ilyenkor mehet a taperolás. Minél jobban mozgunk, a csibe annál inkább gerjed be, majd amikor már nem bír magával a hátsó traktus felé invitál, ott aztán mehet a döngölés és a nyögdécselés. A táncos procedúra mehet tömegben is, ilyenkor figyelni kell a többiekkel való összhangra is. Imádtam!

 


A HUD is átalakult e fejezetben, igaz csak dekoratív céllal: szép pinkes árnyalatú utcanevek jelzik portyázásaink színhelyeit, utalva a minket körülvevő rózsaszínes

A fejlesztők mondták
Niel Ferguson, a Rockstar vezető tervezője: "- New York éjszakai életének több korszakából is kölcsönöztünk elemeket, mint a hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji őrült diszkó korszakból, vagy a mai sztár-orientált, szuper-exkluzív klubokból..." Imran Sarwar, társproducer: "- Bárki, aki játszott a The Lost and Damneddel, (...) elmondhatja, hogy a Niko és Johnny közti interakciók nagyban hozzájárultak Niko Liberty Citybeli szerepének megértéséhez. Niko soha sincs akkora biztonságban, mint azt ő gondolja. Szerettük volna azt az érzést kelteni, hogy mindig több minden történik annál, mint ami először fel van fedve a játékos számára."

álomvilágra. Egy sikeres küldetés után megjelenik egy értékelő képernyő is, ahol a teljesítményünk szerint százalékot kapunk, ez a szám annál magasabb, minél gyorsabban teljesítjük azt, és figyelembe vesz olyan célkitűzéseket is, hogy Luis és a használt járgány csak bizonyos fokig sérülhet. Maximalistáknak nem árt újból és újból nekiugrani a telefonunk segítségével. A 15 bázisugrásos kihívás egyre nehezedik (a siklás viszonylag könnyű, az ernyőnyitás időzítése már kevésbé), ahogyan a tizenöt Drug Wars is, ahol drogpiaci kapcsolatainkat kell kiépítenünk ezek árusításával, kezdve azzal, hogy a riválisok nyugtatókészleteit fúrjuk meg, egyre nehezedő ellenállással. Az illegális bokszmeccsekben pedig kiegészíthetjük pénztárcánkat, ha netán megszorulnánk – utóbbinál nem csupán a folytonos csapkodásra és nagyobb sallerek adagolására kell figyelnünk, hanem a jó ütemben való hárításokra is.

 


A klubélet nem merül ki holmi tánci-tánciban, lehetőségünk van menedzselni Tony Maisonette kilenc csehóját a hét bármelyik éjjelén. Az VIP szekcióban locsolhatunk pezsgőt egy kihívásos minijátékban, megmutathatjuk ki is itt az igazi parti arc. Ügyelnünk kell a biztonságra is, grasszálhatunk a vonagló tömegben részeg, erősködő pojácákat keresgélve, akiket egy hanyag mozdulattal hajíthatunk ki az utcára. Nagyobb változatosságra vágysz? A klubmenedzserkedés kissé monoton elfoglaltság és a második alkalommal már bele fogunk unni. Miért ne inkább a babérok learatásán ügyködjünk, az újabb és újabb sunák felszedésén? Netán „érdeklődőbb” szexuális beállítottságú játékosoknak ott van Tony Hercules nevű melegbárja is, ahol összeköthetjük a bajuszt és a szegecselt bőrszerkót néhány feltűnően affektáló férfiegyeddel való rongyrázás ürügyén…

 


A The Ballad of Gay Tony zenei összeállítása a lehető legerőteljesebbre sikeredett. Az még hagyján, hogy a night clubokban a modern elektro zenei felhozatal színe-java táncolható, a DJ nem tétlenkedik – ám az új rádióadó az én elvárásomat is kielégítette. Már a neve is árulkodó: Vice City FM, amely újra a nyolcvanas évek überbrutál popslágereit sugározza. Azon nyomban át is tértem a Vladivostok FM-ről erre. Látszik, hogy ezúttal az egyjátékos élményekre ment rá a Rockstar, a multiplayerben lényeges változások nem történtek, igaz maradt a masszív 16 játékos lövölde, az autóversenyeken pedig már nitrót is ellőhetünk. Juppé!

 


Ezen csomag kötelezően megvásárolandó jelleggel egészíti ki és zárja le a negyedik részt, ahol a The Lost and Damnedben egy gátlástalan fémparipa nyergét meglovagoló alak hatalmi játékait és közbiztonságot fenyegető puskaporos tombolását élvezhettük, a The Ballad of Gay Tony pedig visszahozta a GTA-zó közönség számra a végtelenül szarkasztikus, polgárpukkasztó, stílusos és változatos játékmenetet, eszményi zenei résszel és páratlan karakterek szövegeléseivel. Lerí mindenről a Rockstar által felállított magas mérce, s ha néhányszor rezgett is a léc, összességében a free roaming játékok királya nem nagyon akar a trónjáról leköszönni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.